::Please find the English version in the comments::
Üdvözöllek! Szeretnélek megkérni, hogy mutasd be magad egy pár mondatban!
Nathalianak hívnak, 23 éves vagyok, Fehéroroszországból származom és most is itt vagyok, Minszkben élek. A Minszki Állami Nyelvészeti Egyetemen tanultam, nyelvész szerettem volna lenni és angol-japán tanárként dolgozni, illetve még angol irodalmat is tanultam. De végül nem végeztem el az egyetemet és nem szereztem diplomát.A mobilitási programodat ugye Magyarországon csináltad, el tudod mondani,miért pont Magyarországot választottad, illetve hogy melyik várost és egyetemet?
Az egyetem nálunk 5 éves volt, a 4. év végén voltam, amikor éreztem, hogy változásra lenne szükségem, szeretnék valami újdonságot csinálni. Fehéroroszországban ugye nincs Erasmus, de az ESC-n keresztül volt lehetőség pályázni. Magyarországra és Olaszországra pályáztam, a magyar programban Nyíregyházán volt, rádiózással és podcast készítéssel kapcsolatban, ami a program fókusza volt. Ez nagyon tetszett nekem és kaptam is a visszajelzést, hogy mehetek! 2022 nyarán mentem Nyíregyházára és 10 hónapot voltam ott, főleg podcast készítéssel foglalkoztunk, nagyon szép időszak volt.
Volt másik lehetőséged is Magyarországon részt venni ESC önkéntes programban és úgy választottad Nyíregyházát vagy csak a nyíregyházi program volt akkor elérhető Magyarországon?
Igazából nem tudtam sokat a programról, nem tudtam sokat - szinte semmit - magáról az ESC-ről sem. Pályáztam egy pár másik programra is, de nem annyira könnyű felvételt nyerni a legtöbb helyre. Egy koordinátor válaszolt nekem az összes jelentkezés közül és ez ebből a programból volt. Ha többet tudtam volna az ESC-ről, ha még sok más helyre jelentkeztem volna és lett volna lehetőségem másik országba, másik városba, másik önkéntes programra menni, szerintem akkor is a Mustárház programját választottam volna!
Tudtál a jelentkezésed, illetve az idejöveteled előtt valamit Magyarországról vagy a magyar nyelvről, külön érdekelt vagy csak véletlen jött szembe pont ez a lehetőség?
Ez érdekes történet, mert tinédzserként nagyon szerettem a japán animéket, és ez volt a célom, hogy a Nyelvészeti Egyetemen angolt és japánt tanulhassak. De nem volt japán, mint lehetőség, helyette viszont volt magyar, arab és finn. Fogalmam sem volt, hogy melyiket válasszam, nem tudtam sokat a magyar nyelvről igazság szerint és csak véletlenszerűen választottam végül a magyart és a finnt. Elkezdtem német, magyarul és finnül egyszerre tanulni, de utána aztán de a magyar nyelv nagyon viccesen hangzott és nagyon érdekesnek találtam a nyelvtanát. A németet túl nehéznek találtam vagy nem tudom mi volt a probléma, de nehezen ment és utána már csak magyarul tanultam. Mivel az egyetem első évében kezdtem, így összesen négy évig tanultam magyarul az egyetemen. Nem volt könnyű, ez igaz…Mindkét tanárom nagyon kedves volt és nem sokan voltunk, akik magyarul tanultunk, de talán épp ezért nagyon jó volt a közösség!
Nagyon érdekes ezt számomra hallani, hogy pont ezek közül a nyelvek közül lehetett választani! Örülök, hogy a magyart választottad, és hogy többen is tanultak magyarul! Összességében mit jelent neked a nyelvtanulás és miért fontos számodra új nyelveket tanulni?
Ez egy érdekes kérdés, mert én simán csak szeretek új nyelveket tanulni. Ugyanakkor szerintem könnyebb is idegen nyelven kommunikálni, mint az anyanyelvünkön. Arra gondolok, hogy lehet hibázni közben, közben minden hibából tanulni valamit, ez az anyanyelvünkön nem feltétlenül van így. Az emberek szerintem elnézőbbek és toleránsabbak idegennyelven való kommunikáció során. Kevésbé áll fent a veszélye annak, hogy megsértesz valakit, mert gondolják, hogy nem szándékos. Ez a fajta kölcsönös elnézés és szimpátia szerintem nagyon jó dolog, többek közt ezt is szeretem az idegennyelven való kommunikációban és a nyelvtanulásban. Sokkal megengedőbbek az emberek a nyelvtani hibákkal szemben is egy külföldivel.
A magyarban egyébként ez pont egy kicsit másképp van, mert annyira nehéz a nyelvtan és annyi minden nincs még eldöntve a szabályokat illetően sem, hogy minden anyanyelvű is nagyon gyakran ejt hibákat és sokszor javítjuk ki egy nap akár magunkat, akár egymást.
Érdekes! Egy kicsit hasonló a szituáció a fehér-orosz nyelvben is, mivel nem mindenki beszéli a nyelvet az országban.
Ezt nem is tudtam! Amikor idejöttél, milyen volt neked hozzászokni a nyelvhez? Beszéltél magyarul már jól akkor, furcsa vagy más volt esetleg élőben, vagy könnyű volt hozzászokni?
Ez nagyon szép emlék nekem. Emlékszem, hogy busszal jöttem Szlovákiából Magyarországra és persze minden kiírás magyarul volt: Gyógyszertár, Könyvtár…szinte el sem hittem. Ekkor volt először hogy nem csak a könyvben láttam a magyar szavakat leírva, hanem élőben. Nem tudtam folyékonyan beszélni magyarul, kb. A2 szinten beszéltem, de nem nagyon magabiztosan. Viszont meg tudtam venni a buszjegyemet magyarul, amire büszke voltam!
Ez nagyon szép! A program leteltével hogy érezted, fejlődött a magyar nyelvtudásod?
Ha őszinte akarok lenni, igazán nem. Ugyanis a magyar tanárom Minszkben nagyon jó tanár volt és az utolsó, 4. évben nagyon sokat beszéltünk és tanultunk, igazából beszédközpontú megközelítéssel. Viszont aztán Magyarországon az önkéntes munkát angolul végeztem és a kollégáim is angolul beszéltek.
De azért volt gondolom itt is lehetőséged használni a magyart?
Persze! A helyi helyeken főleg, mint a boltban és a könyvtárban és voltak, illetve még most is vannak magyar barátaim is és velük is tudtam gyakorolni.
Ezt örömmel hallom azért! Aki most kezdene magyarul tanulni, annak milyen tanácsot adnál?
Szerintem fontos sokat hallgatni a nyelvet - lehet nézni például Youtube videókat és persze magyar barátokat keresni és velük gyakorolni! Meg persze Magyarországra menni a legjobb gyakorlás! Ahol nem csak a nyelvet tudod gyakorolni, hanem persze kürtőskalácsot és lángost enni és sok mindent lehet látni és csinálni!
Igen, már csak az ételekért is érdemes, ebben egyetértünk. Az OLS egyébként úgy érzed segített neked abban, hogy fejlődj a magyar nyelvben, használtad erre a platformot?
Csak a felmérőt csináltam meg magyarul, angolul és németül is, az hasznos volt. A magyar kurzus az szerintem nem tetszett nekem, de már nem emlékszem, hogy miért.
Mit gondolsz magáról az OLS platformról? Hasznosnak találod, ajánlanád más önkénteseknek?
Nekem nem egyszerű használni, nem mindent értek a felületen és például telefonról sem könnyen hozzáférhető. Hasznos lenne egyébként, csak ez így megnehezíti.
Értem és remélem azért jó élményeid is voltak vele. A magyar önkéntes programodra visszatérve, ez volt az első alkalom hogy külföldön éltél?
Voltam már korábban külföldön turistaként, de ez volt az első tapasztalatom külföldön lakni valahol, ott élni és dolgozni. Érdekes volt, nehéz is, de ugyanakkor nagyon hasznos. Szuper volt egy másik önkéntessel együtt lakni és teljesen egyedül jöttem ide. Az egyetem alatt a szüleimmel laktam, aztán idejöttem és mindenről nekem kellett döntenem, önállóan élnem az életem, önállóan beosztani az időm, mindent önállóan csinálni. Ez volt az első alkalom, hogy itt ezt teljesen megéltem fiatalként ebben a programban és nagyon tanulságos volt.
Mi tetszett legjobban az önkéntes programban, volt-e olyan, ami nem tetszett? Bármi, ami meglepő volt, akár a programban vagy a kultúrában?
Egyszerűbb talán azt a néhány dolgot megnevezni, amik nem voltak tökéletesek, mint a sok-sok pozitívumot egyesével felsorolni. Mert összességében minden szuper volt: az önkéntes társaim, a szervezet, a programok…Az érkezési és féléves felkészítő tréningek! A mai napig tartom a kapcsolatot az önkéntes társaimmal onnan és a trénereimre is felnézek a mai napig. Az egyik kedvenc dolgom egyébként a program alatt az volt, hogy kis kiruccanásokat csináltam egyedül: csak a MÁV-ra (helyi vasúttársaság) kell támaszkodni és el tudsz jutni egy kedves kis településre vagy egy nagyobb városba is és csak élvezni az időjárást ezeken a helyeken.
A meglepő dolog pedig talán vicces lesz, de csak egy igazán meglepő dolog volt és az a gyümölcsleves! Ez nagyon furcsa élet, mert hideg és nagyon édes…így desszertként oké lenne, dehát ez nem desszert, hanem az első fogás! Ezután pedig következik valami húsétel savanyúsággal, szóval kezdenek valami édes étellel és utána jön a sós és a savanyú! Ez meglepő volt. Nagyon tetszett nekem egyébként Nyíregyházán, mert nem annyira kicsi, nem is túl nagy. Nagyon kedvesek az emberek, vannak külföldiek…Az alapítvány ahol önkénteskedtem, a Mustárház nagyon szép és nagyon szervezett, tetszett, ahogy működnek. A lakásom is jó volt, a költőpénz amit kaptunk, nekem elég volt, de van akinek nem. Még valami eszembe jutott! Fehérorszországban a tél nagyon hideg, ezt nem szeretem túlzottan. Azt gondolom, hogy Magyarországon a tél nem hideg, ugyanakkor nagyon szeles! Ez váratlanul ért, nem voltam felkészülve rá.
Mi a helyzet a kihívásokkal? Ütköztél bármilyen nehézségbe akár a kultúrával, akár a nyelvvel?
Azt mondanám, hogy a magyar és a fehérorosz kultúra nagyon hasonló, mivel mi is úgynevezett kelet-európaiak vagyunk, így sok minden intuitíve egyértelmű volt számomra. Az idősebb/fiatalabb, a férfi/nő és a főnök/alkalmazott közötti kommunikáció a mi régiónkban is hasonló. De emellett külföldiként nagyobb odafigyeléssel bántak velem, így itt nem merültek fel kihívások.
Örültem annak is, hogy hasonló élelmiszereket találtam a bolti polcokon, és hasonló recepteket az otthoni főzéshez. Itt a túróra, a túró rudira, a töltött káposztára és paprikára, a krumplis palacsintára és még sok minden másra gondolok. Tehát a magyar konyha egyszerre volt otthonos és egzotikus!
A mentalitásbeli hasonlóságok között elég kedvezőtlennek tartom, hogy elég nagy a szakadék a fiatalabb és az idősebb generációk között. És általában is kár, hogy Kelet-Európában sokan kerülik a nyílt és határozott kommunikációt. Az az elgondolás, hogy az udvariasság áll mindenek felett és nem illik említeni, felhozni a negatív dolgokat, konfliktusokat, problémákat. De ha valamit rosszul csináltam, akkor szeretnék őszinte visszajelzést kapni róla. Ha nem tudok róla, hogyan tudnék változtatni rajta? A másik személy frusztrált marad, én pedig nem tudom, miért. Ezt tapasztaltam Fehéroroszországban és Magyarországon, de hogy őszinte legyek, Kínában is. A spanyol és marokkói önkéntes társaimhoz képest a magyarok és én meglehetősen ridegek és távolságtartóak voltunk - és még itt sem merült fel sok kihívás, mert mindenki szorgalmasan kivette a részét a barátságos környezet megteremtéséből.
Source: Nathalia
Ezt érdekes hallani! Valamilyen tanácsod lenne azoknak, akik épp valamilyen mobilitási programra készülnek?
Hinni abban, hogy minden jó lesz! Ez biztosan egy érdekes utazás lesz, ami megváltoztatja, formálja majd a személyiséged is és ez teljesen rendben van! Többet fogsz tanulni önmagadról, lesznek kihívások, de minden rendben lesz! Próbáld meg a lehetőségeket meglátni, Magyarországról például nagyon egyszerű utazni, a mentorod nagyon sokat tud segíteni. Az enyém például extra jófej és kedves volt és sokat segített nekem, amikor éppen kicsit nehezebb időszakban voltam a program alatt. Még kötőtűket is adott nekem kölcsön, hogy ne kelljen újakat vennem csak pár hónapra. Egyszóval, használjátok ki a program során adódó lehetőségeket!
Szerinted mik a legnagyobb kihívások egy mobilitási programban, akár Erasmus, akár önkéntesség?
A program vége, ez egészen biztos. Én például az enyém vége után két hétig sírtam. A szívem megszakadt szinte, mondhatni. A program óta vannak barátaim Magyarországon, Lengyelországban, Olaszországban, Spanyolországban. Ez fantasztikus, viszont nem biztos, hogy fogunk tudni találkozni még valaha. Tudunk azért találkozni, de persze nagyon ritkán. Gyakran látok ismerős arcokat Minszk utcáin, csak nézem őket hosszasan, és szeretném azt hinni, hogy valaki az valamelyik csereprogramomból, amelyen részt vettem, vagy a Mustárházból, de aztán rájövök, hogy nem ő az és ez persze esélytelen is!
Ez nagyon nehéz lehet valóban, szerintem mindenki átérzi, aki részt vett már mobilitási programban. A személyes és szakmai fejlődésed szerinted hogyan segítette a program?
Igen, számomra nagyon hasznos volt ilyen téren is. Mikor a podcasteket vettük fel, akkor ugye sokat kellett beszélni. Előtte inkább csendes voltam, ezért sokat segített abban, hogy kifejezzem magam és ezáltal jobban megértsem magamat és másokat. Rengeteg kultúra, rengeteg téma - ezek voltak a mindennapjaim. Voltak “youth exchange” programok és volt lehetőségem azokon facilitátorként részt venni. Az önkéntességem végén, 2023 februárjában a koordinátorom biztatott, hogy pályázzak rendezni egy ilyen “youth exchange” programot, így vele együtt létrehoztuk az én saját “youth exchange” programomat. Tegnap megkaptam az első Erasmus+ támogatás jóváhagyását - pont arra a projektre, amit második otthonom mustárszínű falainál gondoltam ki, és jövő nyáron pontosan ott fog zajlani! Erre csak emiatt adódótt lehetőségem…hogy annak idején Nyíregyházán voltam ESC önkéntes. Ez segített abban, hogy megtaláljam a szakmai utamat, és azért vagyok ma ott, ahol vagyok, mert anno önkéntesnek mentem. Akkoriban nagyon beleszerettem ebbe az egész ifjúsági munkába, a fiatalokkal és a rendezvényekkel való foglalkozásba, ez mutatta meg nekem, hogy hogyan használjam a kreativitásomat és az ötleteimet, és hogyan lehet ezeket megvalósítani.
Ez szuperül hangzik, gratutálok! Nekem nincs is több kérdésem, de ha neked van még valami, amit megosztanál vagy amiről nem kérdeztem, akkor mondd nyugodtan!
Csak szerettem volna megköszönni, a magyar nyelvi gyakorlatot, amit tartottál, mert az nagyon jó volt! A platform nekem őszintén, nem a legkezelhetőbb, a fórum formátum. Tudom, hogy írhatok bárkinek és dobhatok fel témákat a fórumban, de nem ismerem a többi felhasználót, nem tudnám, hogy mit mondjak..Így tényleg ez egy szuper lehetőség volt és remélem, több lesz a jövőben, mert én biztosan ott leszek!
Nagyon köszönöm a válaszaid Natalia, egy élmény volt veled beszélgetni! Remélem, találkozunk még, például a következő Speaking Sessionön!
Ha te is szívesen mesélnél az Erasmusos vagy ESC önkéntes élményeidről és osztanád meg őket a közösséggel, keress meg nyugodtan üzenetben vagy hozzászólásban!Ágnes, OLS Közösségi Menedzser, Magyar